Miután megkaptam az engedélyt a háziorvostól a trombózis után a futásra, őrült mód elkezdtem versenyeket nézni. Eltelt az évből majdnem 5 hónap, szóval elég nagy volt a lemaradásom (idei évre is 8 ország, 8 maratonja van betervezve). Osztottam, szoroztam és még egy pozsonyi indulással is ez volt az egyik legolcsóbb úticél. Márcsak a Zétényt kellett rábeszélnem, ami valljuk meg nem tűnt nehéz feladatnak 😀
A gép lehetetlen időpontban, hajnali 5.30 kor indult. Az a nagyszerű ötletem volt, hogy előző este kimegyünk Pozsonyba, lerakjuk a kocsit és alszunk egy nagyot a reptéren. Ázsiai utam során elég sokat kellett így csöveznem, pihennem, így simán bevállaltam, hogy egy kisebb padon, egy eldugott, sötét sarokban alszom(unk) 5-6 órát. A terv tökéletesen működött, a teljesen kihalt reptér (a szombati napon csak 10 gép indult) és a kényelmes pad révén sikerült kipihenten kellni hajnali 4kor.
A reggeli érkezésekkel csak az a baj, hogy mivel a szállásokat jellemzően csak 14 után lehet elfoglalni, így egy picit macerás egy kézipoggyásszal flangálni a városban. Addig is átvettük a rajtszámot egy bevásárlóközpontban és körbesétáltuk a picike kis belvárost. Nagyon veszélyesek ezek a verseny napja előtti „kis” séták, simán összejött most is 10-12 km.
Ahol jártunk
Kaunasban a híres középkori vár mellett érdemes felkeresni a Lietuvos Liaudies Buities Muziejus néven ismert Nyíltlégterű Múzeumot is, ahol betekintést nyerhetsz a litván népi életbe és hagyományaiba. Az éttermekben a cepelinai mellett érdemes megkóstolni a šaltibarščiait is, ami egy hűsítő céklaleves.
Vilniusban ne csak a történelmi látnivalókban lehet gyönyörködni, hanem a helyi konyhában is. A tradicionális litván ételek között a cepelinai és a skilandis (füstölt sertéshúsból készült specialitás) a legismertebbek. Vigyél magaddal egy kis hazai šakotis süteményt is, mely egy henger alakú, csavart sütemény, amit leginkább fenyőfának vagy kétágúnak tűnő édességenek is neveznek.
